A Pleyel Duplazongora
PLEYEL – egy zenész, egy márka

Ignaz Pleyel (1757-1831) Alsó-Ausztria bortermelő falucskájában, Ruppersthalban született, zenei tehetsége többek között Joseph Haydn tanítványaként bontakozott ki. 1795-ben Pleyel Párizsban telepedett le, ahol egy zeneműkiadót és zongoragyárat alapított. Utóbbi nagy sikerét Pleyel a zongorái minőségének és különleges hangzásának köszönheti, valamint számos újításának és találmányának. Ezek közül az egyik: A Pleyel Duplazongora:
- 600 kiló súlyú
- 2,5 méter hosszú
- és mindkét végén önálló billentyűzet.
Egyedülálló (hangzás)ötlet
A hangszer zsenialitása abban rejlik, hogy bár a két zongora „teste” közös, a húrok, a mechanika és a pedál mindkét oldalon önálló egységet képeznek. Az öntvény és a rezonáns viszont közös és mindkét játékost egyszerre szolgálja. Minden megszólaló hang ugyanabban a térben keletkezik, a felhangok gazdagítják egymást, ennek köszönhető a hangszer egyedülállóan, meleg, világos és csengő hangja.
Ritkaság
Ezt a hangszertípust a Pleyel cég fejlesztette ki a 19. században. Az utolsó duplazongora 1930 körül hagyta el a gyárat, nagyrészük a két világháború alatt megsemmisült. Ma már világszerte csak néhány Pleyel duplazongora létezik. Egy 1902-ből származó példányt sikerült az Egri & Pertis zongoraduónak megszereznie.
Használat
Pleyel Double Grand Series kiadványsorozat
Kiváló állapotának köszönhetően ezen a Pleyel Duplazongorán ma is lehet játszani és hangversenyzongoraként koncerttermekben is bemutatható, mint például a Wiener Musikverein-ban a Bécsi Ünnepi Heteken, és több más fesztiválon. A zongora egyedi hangzását az Egri & Pertis duó a „Pleyel Double Grand Series” sorozatban (5CD és 1 DVD) örökítette meg. Ezek a felvételek a nemzetközi sajtóban is kiváló visszhangot kaptak. (Klassik Heute, American Record Guide, Répertoire, Classics Today, Piano Keyboard stb.).